Intézménymutató:
Historia Ecclesiastica Hungarica Alapitvany
2007. november 1.
Október 31-én Aradon, az arad-belvárosi református gyülekezet termében tartották a dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár által sajtó alá rendezett könyvritkaság, Sujánszky György Euszták Az aradi rendház naplója (1847–1851) /METEM, Budapest, 2007/ című kötetének bemutatóját. A minorita szerzetes kézirata teljes terjedelmében most jelent meg először. Zakar Péter magyarázó lábjegyzetei kiegészítik az írást. A kéziratot az aradi Megyei Könyvtár őrzi. Zombori István elmondta, a Historia Ecclesiastica Hungarica (magyar egyháztörténeti) Alapítvány – a kötet kiadója a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösséggel /METEM/ közösen 17 év alatt több mint 120 kötetet jelentetett meg. Sujánszky naplójának gerincét az 1848–49-es aradi események teszik ki, ezen belül is a vértanúk utolsó órái. Ujj János aradi történész-tanár néhány részletet felolvasott Sujánszky naplójából. A kötetből kiderül, milyen eredményes volt Aradon a város vezetősége és a minoriták összefogása a Bach-korszak elején a minorita gimnázium megmentéséért, ahol magyar nyelven is folyhatott a tanítás. /Kiss Károly: Az aradi rendház naplója (1847–1851) = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./
2008. december 4.
Szathmári Pap Károlynak, a 19. század erdélyi festőművészének páratlan értékű 1842-es portrésorozatát tartalmazza a Szathmári Pap Károly Erdélyi országgyűlési arcképcsarnoka 1842 című album, melyet a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány jelentett meg. A kolozsvári könyvbemutatón jelen volt Murádin Jenő, a portrék közzétevője, valamint a kiadó részéről Zombori István főszerkesztő. Zombori István elmondta: az egyháztörténeti könyvkiadó 1990 óta napjainkig több mint 150 kötetet jelentetett meg, közöttük vannak tanulmánykötetek, monográfiák, forráskiadványok, és hasonmás kiadványok. A kiadó a reformátusoktól az evangélikuson át az unitáriusokig, a legkülönbözőbb helyekről kap kéziratokat. A mostani kötet nem újrakiadás. Amikor Szathmári Pap Károly 1842-ben megjelentette, nem egy könyv alakú album volt, hanem a rajzok elkészítetése után a református nyomdában kinyomta a kőnyomatos lapokat, ezeket egymás mellé helyezve betette egy albumba és így árulták. Ennek a mappába foglalt arcképcsarnoknak mindössze 4 nagyon csonkult példánya maradt fenn. A kultúrtörténet nem remélt csodájaként 160 év után kolozsvári magántulajdonból előbukkant a mappa egyik legteljesebb példánya. Ez utóbbinak a portrésorozatát, a közgyűjteményben lévő lapokkal kiegészítve emelkedett 70 fölé Szathmári országgyűlési képmásainak száma. /Köllő Katalin: Szathmári Pap Károly országgyűlési arcképcsarnoka. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
